Ki vette feleségül Badeni Karolina bajor királyné-t?

Karolina Friderika Vilma badeni hercegnő, (németül) Friederike Karoline (vagy Caroline) Wilhelmine von Baden (Karlsruhe, 1776. július 13. – München, 1841. november 13.), a Badeni-ház durlachi ágából származó evangélikus vallású német hercegnő, Wittelsbach Miksa József herceggel kötött házassága révén 1797-től zähringeni hercegné, 1799-től pfalzi és bajor választófejedelemné, 1806. január 1-jétől 1825-ig a Bajor Királyság első királynéja. Leányainak kiházasítása révén anyai nagyanyja (többek között) I. Ferenc József császárnak, valamint Erzsébet királynénak is.

I. Miksa József (Schwetzingen, Pfalzi Választófejedelemség, 1756. május 27. – München, Bajorország, 1825. október 13.), Bajorország első királya 1806 januárjától 1825 októberében bekövetkezett haláláig. 1799 februárjától ő volt a Szent Római Birodalom utolsó pfalzi és bajor választófejedelme 1805-ös bajor királyi címre való lemondásáig.

A Wittelsbach-ház pfalzi ágának zweibrücken–birkenfeldi mellékágából származott. Fivére, II. Károly Ágost 1795-ös utód nélküli elhunytakor lett Zweibrücken hercege, majd Károly Tivadar 1799-es fiúörökös nélküli halálával szállt rá a pfalzi és a bajor uralkodói cím. Miksa József tehetségesen kormányozta országát a napóleoni háborúk időszakában: felismerve Bonaparte Napóleon erejét francia szövetséges lett, így a császár támogatásával a harmadik koalíciós háborút lezárzó pozsonyi béke értelmében lemondott választófejedelmi rangjáról és az újonnan létrehozott Bajor Királyság első monarchája vált belőle.

A békeszerződés értelmében alakult királysága a Rajnai Szövetség tagja lett, jelentős területi nyereségekkel együtt. Azonban 1813-ban, a lipcsei csata előtt kiléptette országát a Szövetségből, hogy Ausztria és Poroszország oldalára álljon, visszaszolgáltatva több nyugat-ausztriai területet, országa későbbi sértetlensége miatt. A bécsi kongresszus során megtarthatta királyi címét, amit egészen 1825-ös haláláig viselt. Uralkodása alatt központosította az államigazgatást, modernizálta az ipart, támogatta az oktatást és a művészeteket, és 1818-ban még alkotmányt is elfogadott, ami egy korlátozott parlamenti rendszert hozott létre. Politikája és reformjai megalapozták országa későbbi függetlenségét.