Ki vette feleségül Bonaparte Napóleon-t?

Napoléon Bonaparte (Ajaccio, Korzika, Franciaország, 1769. augusztus 15. – Longwood, Szent Ilona-sziget, Nagy-Britannia, 1821. május 5.) francia tábornok, hadvezér, politikus, a Francia Köztársaság első konzulja 1799 és 1804 között, majd I. Napóleon néven a Francia Birodalom császára először 1804 és 1814 között, majd száz nap erejéig 1815 márciusa és júniusa között.

Az európai történelem egyik legkiemelkedőbb alakja, az egyik leghíresebb és legtöbbet emlegetett hadvezér, a hadvezetés egyik hatalmas ikonja. Legtöbb csatáját megnyerte. Mind a mai napig az egyik leghíresebb francia, egyúttal a leghíresebb korzikai is.

A VII. Piusz pápával kötött konkordátuma, valamint közigazgatási, katonai, oktatási és jogi reformjai döntő hatást gyakoroltak a francia társadalom fejlődésére. Seregei alig több mint egy évtized alatt majdnem minden európai ország ellen harcoltak, gyakran egyidejűleg, és országa uralma alá vonták a kontinentális Európa nagy részét hódítás vagy szövetség által. Sikereinek sorát a katasztrofális 1812-es oroszországi invázió törte meg. Az ezt követő lipcsei vereség után, 1814-ben a szövetséges hadseregek betörtek a Francia Császárság területére, lemondásra kényszerítve őt. Elba szigetére száműzték, de a következő évben visszatért, és száz napra újra magához ragadta a hatalmat. 1815. június 18-án a waterlooi csatában végső vereséget szenvedett, majd a győztesek Szent Ilona szigetére száműzték, ahol 1821-ben bekövetkezett haláláig brit felügyelet alatt élt.

Életében ellenfelei a „korzikai szörnyeteg, emberevő, korzikai farkas” jelzőkkel illették. Az angol katonák körében elterjedt gúnyneve volt a vezetéknevére utaló „Bonnie”, amely eredeti jelentésében azonban egy skót lánynév.

Élete csak a 20. században kapott több szempontú értékelést. Valójában azonban senki kezében nincs olyan mérleg, ami az ellentmondásokat végleges egyensúlyba hozhatná. Mindig megjelennek új hangsúlyok, az utóbbi években került pl. nagyon jelentős negatívumként előtérbe, hogy a francia gyarmatokon helyreállította a rabszolgaságot, ill. véres kézzel törekedett az emiatt kitört haiti rabszolgafölkelés leverésére.

Uralkodása toleráns volt, általánosságban elmondható, hogy a 18. századi felvilágosult abszolutista uralkodók gyakorlatát folytatta. Az elfoglalt területeken polgári törvényeket vezetett be, ezzel segítette az uralkodói abszolutizmus felbomlását, a modern, polgári államok létrejöttét. A háborúiban azonban egymilliónál is több francia katona esett el, és még milliók pusztultak el Európa lakosságából is.

Joséphine Bonaparte (French: [ʒozefin bɔnapaʁt], born Marie Josèphe Rose Tascher de La Pagerie; 23 June 1763 – 29 May 1814) was the first wife of Emperor Napoleon I and as such Empress of the French from 18 May 1804 until their marriage was annulled on 10 January 1810. As Napoleon's consort, she was also Queen of Italy from 26 May 1805 until the 1810 annulment. She is widely known as Joséphine de Beauharnais (French: [ʒozefin də boaʁnɛ]) or Empress Joséphine.

Joséphine's marriage to Napoleon was her second. Her first husband, Alexandre de Beauharnais, was guillotined during the Reign of Terror, and she was imprisoned in the Carmes prison until five days after his execution. Through her children by Beauharnais, she was the grandmother of Emperor Napoleon III of France and Empress Amélie of Brazil. Members of the current royal families of Sweden, Denmark, Belgium, and Norway and the grand ducal family of Luxembourg also descend from her. Because she did not bear Napoleon any children, he had their marriage annulled and married Marie Louise of Austria. Joséphine was the recipient of numerous love letters written by Napoleon, many of which still exist.

A patron of art, Joséphine worked closely with sculptors, painters and interior decorators to establish a unique Consular and empire style at the Château de Malmaison. She became one of the leading collectors of different forms of art of her time, such as sculpture and painting. The Château de Malmaison was noted for its rose garden, which she supervised closely.

Ausztriai Mária Lujza (németül: Marie-Louise von Österreich, franciául: Marie-Louise d’Autriche, olaszul: Maria Luisa d’Austria, teljes nevén Mária Ludovika Leopoldina Franciska Terézia Jozefa Luca; Bécs, Habsburg Birodalom, 1791. december 12. – Parma, Parmai Hercegség, 1847. december 17.), a Habsburg–Lotaringiai-házból származó osztrák főhercegnő, I. Napóleon francia császár második feleségeként Franciaország császárnéja 1810-től hitvese 1814-es lemondatásáig. A bécsi kongresszus döntése alapján Parma, Piacenza és Guastalla uralkodó hercegnője 1804-től 1847-es haláláig. II. Ferenc német-római császár (1804-től osztrák császár) és Bourbon–Szicíliai Mária Terézia császárné legidősebb leánya.