Ki vette feleségül Joseph II, Holy Roman Emperor-t?

Joseph II (13 March 1741 – 20 February 1790) was Holy Roman Emperor from 18 August 1765 and sole ruler of the Habsburg monarchy from 29 November 1780 until his death. He was the eldest son of Empress Maria Theresa and her husband, Emperor Francis I, and the brother of Marie Antoinette, Leopold II, Maria Carolina of Austria, and Maria Amalia, Duchess of Parma. He was thus the first ruler in the Austrian dominions of the union of the Houses of Habsburg and Lorraine, styled Habsburg-Lorraine.

Joseph was a proponent of enlightened absolutism like his brother Leopold II; however, his commitment to secularizing, liberalizing and modernizing reforms resulted in significant opposition, which resulted in failure to fully implement his programs. Meanwhile, despite making some territorial gains, his reckless foreign policy badly isolated Austria. He has been ranked with Catherine the Great of Russia and Frederick the Great of Prussia as one of the three great Enlightenment monarchs. False but influential letters depict him as a somewhat more radical philosophe than he probably was. His policies are now known as Josephinism. He was a supporter of the arts, particularly of composers such as Wolfgang Amadeus Mozart and Antonio Salieri. He died with no known surviving legitimate offspring and was succeeded by his younger brother Leopold II.

Parmai Izabella (teljes nevén Izabella Mária Lujza Antónia, spanyolul: Isabel María Luisa de Borbón-Parma, németül: Isabella Maria Ludovica von Bourbon-Parma; franciául: Isabelle-Marie-Louise de Bourbon-Parme; Madrid, Spanyol Királyság, 1741. december 31. – Bécs, Ausztria, 1763. november 27.), a Bourbon-házból származó parmai hercegnő, József osztrák trónörökössel kötött házassága révén osztrák főhercegné, magyar és cseh királyi hercegné. I. Fülöp parmai herceg és Franciaországi Lujza Erzsébet legidősebb leánya, XV. Lajos francia király unokája.

Házassága alatt számtalan tudományos, vallásos és filozófiai művet írt. Tizenkilenc, részben befejezetlen írása maradt fenn. A nők társadalmi helyzetéről radikális gondolatokat fogalmazott meg, érvelt teljes egyenjogúságuk mellett. Életében egyetlen írását sem adták ki; a halálát követő évben anyósa, Mária Terézia, kiadatta Méditations chrétiennes (Keresztény elmélkedések) című, a halálról katolikus szempontból gondolkodó művét. Életrajzai több írását is közölték részben vagy egészben.

Míg férje érzéseit nem tudta viszonozni, szoros kapcsolatba került sógornőjével, Mária Krisztina főhercegnővel, aki iránt viszonzott romantikus, talán szexuális érzelmeket táplált. Magányos gyermekkora, anyja váratlan halála, érzelmileg megterhelő házassága, bűnösnek érzett homoszexuális viszonya, illetve négy terhesség három év alatt tönkretették testi és lelki egészségét. Depresszióban vagy bipoláris zavarban szenvedett, öngyilkos hajlamai voltak. Röviddel huszonkettedik születésnapja előtt hunyt el fekete himlőben. Egyetlen gyermeke, Mária Terézia főhercegnő élte túl, aki azonban hét évesen meghalt.

Bajorországi Mária Jozefa (németül: Prinzessin Maria Josepha von Bayern; München, Bajor Választófejedelemség, 1739. március 30. – Bécs, Ausztria, 1767. május 28.), Wittelsbach-házból származó bajor hercegnő, II. József császár második hitveseként német-római császárné és német királyné 1765-től fekete himlő által bekövetkezett 1767-es haláláig.

A hercegnő volt Károly Albert bajor választófejedelem és Ausztriai Mária Amália legidősebb leánya, I. József német-római császár unokája. 1765 januárjában házasodott össze másod-unokatestvérével, József főherceggel, akit még azon év augusztusában német-római császárrá választottak apja halála után. Házasságuk boldogtalannak bizonyult: József első felesége, Parmai Izabella halála után nem akart újból megházasodni, azt végül csak anyja nyomására tette meg. Emellett férje nem vonzódott hozzá, a schönbrunni kastélyban messze elkerülte őt, nászukat feltehetően sosem hálták el.

A boldogtalan császárné 1767-ben, férje első feleségéhez hasonlóan elkapta a himlőt. Betegsége alatt hitvese helyett anyósa, Mária Terézia uralkodónő látogatta meg, aki el is kapta tőle a fertőzést, ám ő végül kigyógyult belőle. Mária Jozefa május 28-án, pár nap alatt, huszonnyolc éves korában belehalt a betegségbe. Nyughelye a bécsi császári kriptában található. József nem házasodott meg többé és gyermekei sem születtek.