Ki vette feleségül Opalińska Katalin lengyel királyné-t?

Opalińska Katalin (lengyelül: Katarzyna Opalińska, franciául: Catherine Opalinska; Poznań, Lengyel–Litván Nemzetközösség, 1680. október 13. – Lunéville, Francia Királyság, 1747. március 19.), lengyel nemesasszony, aki Leszczyński Szaniszlóval kötött házassága révén Lengyelország királynéja és Litvánia nagyfejedelmnéje előbb 1704 és 1709, majd 1733 és 1736 között, valamint 1738–tól Lotaringia és Bar hercegnéje 1747-ben bekövetkezett haláláig.

Katalin a Łodzia nemzetségből való Opaliński család tagjaként született, ő volt Jan Karol Opaliński poznańi gróf és Sofia Anna Czarnkowska grófné egyetlen felnőttkort megért gyermeke. 1698-ban ment hozzá Leszczyński Szaniszló későbbi poznańi vajdához, majd lengyel királyhoz. Két leánya között van Leszczyńska Mária, aki XV. Lajos francia király felesége lett. Férjével együtt franciaországi emigrációban hunyt el 1747-ben, hatvanhat éves korában.

Stanisław Leszczyński (litvánul: Stanislovas Leščinskis; Lwów, Lengyelország, 1677. október 20. – Lunéville, Lotaringia, 1766. február 23.), Lengyelország királya és Litvánia nagyfejedelme I. Szaniszló néven 1704 és 1709 között, majd 1733 és 1736 között újra, ezt követően Lotaringia és Bar hercege 1737-től 1766-ban bekövetkezett haláláig. A lengyel grófi Leszczyński család tagja.

Sobieski János halálát követően osztrák és orosz támogatással a szász választófejedelmet, Erős Ágostot választották a Lengyel–Litván Nemzetközösség élére. Az ország Ágost vezetésével részt vett a nagy északi háborúban, ám sorozatos katonai és területi veszteségeket szenvedett el, amely destabilizálta országát. A svédek, miután megsemmisítő vereséget mértek a szász és a lengyel–litván csapatokra, 1704-ben leváltották Ágostot és Leszczyńskit segítették a trónra.

1709-ben szövetségese, XII. Károly svéd király vereséget szenvedett az oroszoktól a poltavai csatában, majd száműzetésbe kényszerült az Oszmán Birodalomba. Ennek eredményeképp Ágost orosz segítséggel visszatért a lengyel–litván trónra, menekülésre kényszerítve Leszczyńskit és családját, aki ugyan lengyel trónigényéről lemondott, ám királyi címéről nem. Amíg Károly oszmán száműzetésében volt, Leszczyński megkapta a Német-római Birodalom egy kicsiny államát, Pfalz–Zweibrücken hercegségét, ami svéd koronatartomány volt. Károly 1719-ben bekövetkezett halálát követően francia támogatással az Elzászban található Wissembourgba költöztek. Ebben az időben, 1725-ben vette feleségül leányát, Leszczyńska Máriát XV. Lajos francia király.

Erős Ágost 1733-as halálával kirobbant a lengyel örökösödési háború. Ahogy Sobieski halálát követően is történt, külföldi erők beavatkozásával zajlott a Szejm királyválasztása. Annak ellenére, hogy nagyszámú orosz csapatok tartózkodtak az országban, Leszczyńskit újra megválasztották lengyel királynak. Az oroszok ezt követően arra ösztönözték a szakadár nemesek egy kicsiny csoportját, hogy tartsák meg saját választásukat, és II. Frigyes Ágostot, az elhunyt király fiát válasszák uralkodójuknak. A háború szinte azonnal kitört, ami valójában a Bourbonok és a Habsburgok közti hatalmi versengés volt. A harcoknak 1735-ben lett vége, majd 1736 januárjában Stanisław hivatalosan is lemondott lengyel királyi címéről, kárpótlásul pedig megkapta élete végéig Lotaringia és Bar hercegségét.

Leszczyński lotaringiai hercegként aktívan igazgatta új birtokait: számos kulturális és jóléti intézmény alapjait fektette le. A művészetek pártfogoltjaként élénk kulturális központtá alakította lunéville-i székhelyét. Emellett politikafilozófiával is foglalkozott: párbeszédet folytatott Jean-Jacques Rousseau-val, és filozófiai értekezéseket írt anyanyelvén, lengyelül, így a lengyel felvilágosodás egyik kulcsszereplőjévé is vált. 1766-os halálát követően birtokai és címei vejére, XV. Lajos királyra szálltak.