Ki vette feleségül II. Ulászló cseh király-t?

II. Ulászló, ragadványnevén Dobzse László (lengyelül: Władysław II Jagiellończyk, csehül: Vladislav II Jagellonský; Krakkó, 1456. március 1. – Buda, 1516. március 13.) Jagelló-házi lengyel királyi herceg, egyebek mellett cseh király 1471-től, magyar király 1490-től haláláig. IV. Kázmér lengyel király és felesége, Habsburg Erzsébet királyné, magyar királyi hercegnő elsőszülött fia.

A korabeli Közép-Európa egyik legbefolyásosabb vezetője volt. Uralkodásra termettségét már cseh királyként bizonyította, és a magyar trónt is kiváló diplomáciával szerezte meg.

I. Mátyás 1490. áprilisi halála után négyen pályáztak a magyar trónra:

• Mátyás törvényesített fia, Corvin János,
• I. Miksa német király,
• János Albert későbbi lengyel király és bátyja,
• Ulászló.

Mindegyik trónkövetelőnek jelentős tábora volt, de Ulászló gyorsan kiemelkedett közülük, és megnyerte a magyar urak többségét, Beatrixot feleségül vette, Corvin Jánost pedig hűségre eskette, így 1490 nyarára sikeresen elismertette magát Magyarország királyának. Székhelyét Budára tette át, és onnan kormányozta királyságait.

Koronázásával kezdődik a történelem magyarországi Jagelló-kornak nevezett időszaka (1490–1526).

Gertrude of Babenberg (Czech: Gertruda Babenberská; c. 1118 – 8 April 1150), a member of the House of Babenberg, was Duchess consort of Bohemia from 1140 until her death, by her marriage to the Přemyslid duke Vladislaus II.

Judith von Thüringen (tschechisch: Judita Durynská; * vermutlich zwischen 1130 und 1135 auf der Wartburg; † 9. September nach 1174) war von 1158 bis 1172 Königin von Böhmen. Mit ihrem Namen ist die älteste Steinbrücke über die Moldau verbunden.