Ki vette feleségül Bárbara de Celje-t?

Bárbara de Celje ou Bárbara de Cilli (em esloveno: Barbara Celjska; Celje, ca. 1390 — Mělník, 11 de julho de 1451) foi esposa do imperador Sigismundo tornando-se assim Imperatriz.

Através do casamento também se tornou Rainha Consorte da Hungria e da Boémia. Acabou por receber a alcunha de "Messalina da Germânia" pelas suas intrigas políticas, a sua participação foi fundamental na criação da Ordem do Dragão Bárbara também serviu como regente da Hungria aquando da ausência do marido.

Luxemburgi Zsigmond (németül: Sigismund von Luxemburg, csehül: Zikmund Lucemburský; Nürnberg, 1368. február 14. – Znaim, 1437. december 9.) 1378-tól 1388-ig és 1411-től 1415-ig brandenburgi választófejedelem, 1387-től Magyarország és Horvátország királya, 1411-től német király, 1419-től cseh király, 1433-tól német-római császár, a hercegi birtokáról elnevezett, német eredetű Luxemburg-ház tagja. Egyértelműen a késő középkori Európa egyik legjelentősebb személyisége. IV. Károly német-római császár és Pomerániai Erzsébet fiaként született. 1385-ben feleségül vette Mária magyar királynőt, majd nem sokkal ezt követően magyar királlyá koronázták.

Elsősorban rendkívüli diplomáciai érzéke és szervezőképessége emelte korának legbefolyásosabb európai uralkodójává. Nevéhez fűződik az utolsó összeurópai keresztes hadjárat megszervezése 1396-ban, a nagy nyugati egyházszakadás felszámolása 1417-ben és a huszitizmus elleni harc megkezdése. Magyarországon 1395-ig első feleségével, Nagy Lajos király leányával, Máriával együtt ült a királyi trónon. Magyar királyként elsősorban Dalmácia elvesztésével, fényes visegrádi, budai és székesfehérvári építkezéseivel, illetve az Oszmán Birodalommal szembeni defenzívába vonulással, a végvárrendszer kiépítésével, valamint törvényeinek előremutató jellegével írta be magát a történelembe. Az oszmánok elleni döntő vereséget követően megalapította a Sárkány Lovagrendet az oszmánok elleni harc kollektív szervezésére, majd megszerezte a német és a cseh trónt is. Fiúörökös hiányában királyságaiban utódjául lánya férjét, a tehetséges Habsburg Albertet jelölte meg. Több mint ötven évig viselte a magyar koronát, ezzel a magyar történelem második leghosszabb ideig regnáló uralkodója. Nagyon művelt uralkodó volt, hét nyelven beszélt, nagyon társaságkedvelő volt, és rajongott a lovagi tornákért. A pápai egyházszakadást lezáró, de a huszita háborúkhoz is vezető konstanzi zsinat egyik vezéralakja volt.

Luxemburgi Zsigmond (németül: Sigismund von Luxemburg, csehül: Zikmund Lucemburský; Nürnberg, 1368. február 14. – Znaim, 1437. december 9.) 1378-tól 1388-ig és 1411-től 1415-ig brandenburgi választófejedelem, 1387-től Magyarország és Horvátország királya, 1411-től német király, 1419-től cseh király, 1433-tól német-római császár, a hercegi birtokáról elnevezett, német eredetű Luxemburg-ház tagja. Egyértelműen a késő középkori Európa egyik legjelentősebb személyisége. IV. Károly német-római császár és Pomerániai Erzsébet fiaként született. 1385-ben feleségül vette Mária magyar királynőt, majd nem sokkal ezt követően magyar királlyá koronázták.

Elsősorban rendkívüli diplomáciai érzéke és szervezőképessége emelte korának legbefolyásosabb európai uralkodójává. Nevéhez fűződik az utolsó összeurópai keresztes hadjárat megszervezése 1396-ban, a nagy nyugati egyházszakadás felszámolása 1417-ben és a huszitizmus elleni harc megkezdése. Magyarországon 1395-ig első feleségével, Nagy Lajos király leányával, Máriával együtt ült a királyi trónon. Magyar királyként elsősorban Dalmácia elvesztésével, fényes visegrádi, budai és székesfehérvári építkezéseivel, illetve az Oszmán Birodalommal szembeni defenzívába vonulással, a végvárrendszer kiépítésével, valamint törvényeinek előremutató jellegével írta be magát a történelembe. Az oszmánok elleni döntő vereséget követően megalapította a Sárkány Lovagrendet az oszmánok elleni harc kollektív szervezésére, majd megszerezte a német és a cseh trónt is. Fiúörökös hiányában királyságaiban utódjául lánya férjét, a tehetséges Habsburg Albertet jelölte meg. Több mint ötven évig viselte a magyar koronát, ezzel a magyar történelem második leghosszabb ideig regnáló uralkodója. Nagyon művelt uralkodó volt, hét nyelven beszélt, nagyon társaságkedvelő volt, és rajongott a lovagi tornákért. A pápai egyházszakadást lezáró, de a huszita háborúkhoz is vezető konstanzi zsinat egyik vezéralakja volt.