Ki vette feleségül Cristián II de Dinamarca-t?

Cristián II de Dinamarca (Nyborg, 1 de julio de 1481 - 25 de enero de 1559), fue rey de Dinamarca y Noruega desde 1513 hasta 1523. Asimismo, fue también rey de Suecia entre 1520 y 1521, bajo la Unión de Kalmar. Fue el último monarca que gobernó la Unión de Kalmar, que incluía los tres reinos nórdicos. De 1513 a 1523, fue al mismo tiempo duque de Schleswig y Holstein, gobernando conjuntamente con su tío Federico. Antes de su ascenso al trono, fue virrey de Noruega, entre 1506 y 1513. En Suecia se le conoció como Cristián el Tirano.

Ausztriai Izabella (spanyolul: Isabel de Austria, ismert névváltozata az Erzsébet, dánul: Elisabeth af Østrig; Brüsszel, Brabant, Burgundi Németalföld, 1501. július 18. – Gent, Flandria, Habsburg Németalföld, 1526. január 19.), Dánia, Norvégia és Svédország királynéja 1515 és 1523 között – a kalmari unió idején – II. Keresztély király hitveseként. 1520-ban régensként is uralkodott Dániában.

A hercegnő Szép Fülöp és Kasztíliai Johanna leánya volt, a későbbi V. Károly német-római császár húga. Nagynénje, Ausztriai Margit főhercegnő felügyelete alatt nevelkedett, oktatását olyan neves humanistákra bízták mint Juan Luis Vives és Adriaan Florenszoon Boeyens (a későbbi VI. Adorján pápa). 1514-ben dinasztikus házasságot kötött II. Keresztély dán és norvég királlyal. Kapcsolatukat azonban megnehezítette a király holland szeretőjének, Dyveke Sigbritsdatternek jelenléte. A nő 1517-es halálát követően azonban a házastársak viszonya rendeződött, Izabella férje hű támasza lett és 1520-ban még régensnek is kinevezték a király távollétének idejére.

1520-ban férje megszerezte a svéd trónt is, azonban az ott véghez vitt tömeges kivégzések hatására egy évvel később megfosztották koronájától, majd 1523-ban Dániából is elűzték. A királyi család Angliában, Szászországban és Habsburg Németalföldön keresett menedéket. Száműzetésük ideje alatt Izabella végig kiállt férje mellett és családi kapcsolatai révén próbált támogatókat szerezni ügyüknek, hogy visszatérhessenek a dán trónra. 1524-ben részt vett a nürnbergi birodalmi gyűlésen is, hogy megnyerje maguknak fivérét, V. Károly császárt.

A német területeken tett utazásai hatására Izabella rokonszenvezni kezdett a protestáns mozgalmakkal. 1526-ban azonban betegség következtében mindössze huszonnégy éves korában elhunyt. Halálhíre széleskörű gyászt váltott ki. Halálos ágyán állítólag katolikus és protestáns úrvacsorát is kapott, ám családja, a mélyen római katolikus Habsburg-ház kijelentette, hogy Izabella buzgó katolikusként hunyt el.