Ki vette feleségül Gastão de Orléans, Conde d'Eu-t?

Gastão de Orléans, Conde d'Eu (em francês: Louis Philippe Marie Ferdinand Gaston d'Orléans; Neuilly-sur-Seine, 28 de abril de 1842 — Oceano Atlântico, 28 de agosto de 1922), foi um príncipe e militar francês, casado com a herdeira do trono brasileiro, a Princesa Isabel. Era o filho mais velho do príncipe Luís de Orléans, Duque de Némours e da princesa Vitória de Saxe-Coburgo-Koháry, e portanto, membro da Casa de Orléans, como neto do rei Luís Filipe I da França. Foi capitão de cavalaria na Guerra Hispano-Marroquina e comandante-chefe do exército imperial durante a Guerra do Paraguai.

Com a queda da Monarquia de Julho, sua família foi banida da França e passou a viver no Palácio de Claremont, perto de Londres, cedido pela Rainha Vitória, prima de sua mãe. O Conde d’Eu estudou na Espanha, onde frequentou a Academia Militar de Segóvia. Participou da guerra contra os mouros de Marrocos, ganhando o posto de capitão de cavalaria e algumas medalhas.

Casou-se, em 1864, com a herdeira do trono brasileiro, a Princesa Isabel, com quem teve quatro filhos: Luiza Vitória, Pedro de Alcântara, Luiz e Antonio. Foi promovido a comandante geral de artilharia e presidente da comissão de melhoramentos do Exército, quando deu início à Guerra do Paraguai. Em 1869 foi nomeado para substituir o Duque de Caxias, na condição de comandante-chefe dos Exércitos Aliados – Brasil, Argentina e Uruguai. Com o fim do conflito, em 1870, o Conde d’Eu decretou, com a permissão do Imperador, o fim da escravidão no Paraguai.

Izabella (Rio de Janeiro, 1846. június 29. – Eu, Franciaország, 1921. november 14.), portugálul: Dona Isabel de Bragança, franciául: Isabelle de Bragance, a teljes neve portugálul: Dona Isabel Cristina Leopoldina Augusta Micaela Gabriela Rafaela Gonzaga de Bragança, ragadványneve: A Rabszolga-felszabadító, portugálul: a Redentora, franciául: la Rédemptrice, Brazília trónörököse (először 1847–1848, majd 1850–1889), Brazília régense (1871–1872; 1876–1876; 1887–1888), címzetes császárnőként a brazil császári ház feje (1891–1921). Az ő nevében hirdették ki 1888-ban a rabszolga-felszabadítási törvényt, és ezért kapta a Rabszolga-felszabadító jelzőt. Annak ellenére, hogy csak ideiglenesen, apját helyettesítve állt Brazília élén, ő tekinthető az ország második (ideiglenes) női államfőjének (az államfői jogok ideiglenes gyakorlójának), ükanyja, I. Mária után, aki viszont betegsége miatt csak Brazília névleges államfője volt. Apja népszerű uralmát a katonai vezetés azért buktatta meg puccsal 1889-ben, mert ellenezték a női trónöröklést, így Izabellából nem lett Brazília császárnője, és csak 123 évvel Izabella utolsó országlása (1888) után 2011-ben lett újra női államfője Brazíliának Dilma Rousseff személyében, aki harmadik e sorban.