Ki vette feleségül Habsburg Anna spanyol királyné-t?

Ausztriai Anna (spanyolul: Ana de Austria, németül: Anna von Österreich, portugálul: Ana de Áustria; Cigales, Spanyolország, 1549. november 2. – Badajoz, Spanyolország, 1580. október 26.), Spanyolország királynéja 1570-től, valamint életének utolsó napjaiban még rövid ideig Portugália királynéja 1580-ban bekövetkezett haláláig. A Habsburg-ház osztrák ágának tagja.

Anna volt II. Miksa német-római császár és Ausztriai Mária császárné legidősebb gyermeke. Eredetileg unokatestvérének, Asztúria hercegének, a spanyol trónörökösnek, II. Fülöp király fiának volt a jegyese, ám ő 1568. július 24-én meghalt. Mivel II. Fülöpnek ugyanebben az évben, október 3-án halt meg harmadik felesége, Franciaországi Erzsébet, így végül 1570-ben Anna magához a királyhoz, azaz anyai nagybátyjához ment hozzá.

A beszámolók szerint Anna volt Fülöp négy felesége közül a legkedvesebb. Házasságukat boldognak írják le, amit nagyban befolyásolt a királyné élénk és vidám természete. Kapcsolatukból öt gyermek született, de felnőttkort csak a későbbi uralkodó, III. Fülöp érte el. Jó kapcsolatot ápolt hitvese előző házasságából származó két leányával, Izabella Klára Eugénia és Katalin Mihaéla infánsnőkkel is. Influenza következtében hunyt el harmincéves korában.

II. Fülöp (spanyolul: Felipe II; Valladolid, Kasztília, Spanyolország, 1527. május 21. – San Lorenzo de El Escorial, Kasztília, Spanyolország, 1598. szeptember 13.), Spanyolország királya 1556-tól, majd Portugália királya (I. Fülöp néven) 1580-tól 1598-ban bekövetkezett haláláig. V. Károly német-római császár egyetlen törvényes fia volt. Fokozatosan szerezte meg az irányítást apja birodalmában: 1540-től Milánó hercege, 1554-től Nápoly és Szicília királya, majd 1555-től Németalföld ura lett. I. Mária angol királynővel kötött házassága révén Anglia iure uxoris királya volt 1554 és 1558 között, ám nem koronázták királlyá és tényleges hatalommal sem bírt az országban.

A Habsburg Birodalom felosztásakor nagybátyja, I. Ferdinánd magyar és cseh király örökölte a német-római császári címet, míg Fülöp a teljes Spanyol Birodalmat annak minden gyarmatával, valamint a németalföldi és itáliai (Milánói Hercegség, Nápolyi és Szicíliai Királyságok) területekkel. Uralkodása alatt robbant ki a németalföldi szabadságharc, amely részben a spanyol inkvizíció Németalföldre történő kiterjesztése, részben az országlása alatt többször (1557-ben, 1560-ban, 1569-ben, 1575-ben és 1596-ban) beköszönő államcsőd miatt történhetett meg. A mélyen vallásos Fülöp király Európa katolikus védelmezőjének tekintette magát mind az Oszmán Birodalommal, mind a protestáns reformációval szemben. 1584-ben megkötötte a joinville-i szerződést, amely a francia hugenották ellen vívott vallásháborúban finanszírozta a Katolikus Ligát. 1588-ban elindította a Nagy Armadát a protestáns Angliába, amelynek célja I. Erzsébet királynő megdöntése és a katolicizmus újbóli helyreállítása volt.

Negyvenkét éves uralkodása alatt a spanyol korona elérte hatalma csúcsát, így regnálására szokás úgy tekinteni, mint Spanyolország aranykorára. 1580-ban anyja, Portugáliai Izabella örökségeként meg tudta szerezni a portugál királyi címet is, továbbá az oszmánok felett aratott győzelmével sikerült befolyása alá vonnia a Földközi-tengeri irányítást, tovább tudta terjeszteni gyarmatbirodalmát az Újvilágban, valamint kiemelkedően művelt uralkodóként és mecénásként komoly érdemeket tudott szerezni a kora újkori spanyol kultúra felvirágoztatásában.