Ki vette feleségül I. Mária angol királynő-t?

I. Mária (angolul: Mary I; Greenwich, Anglia, 1516. február 18. – London, Anglia, 1558. november 17.), Anglia és Írország királynője 1553 júliusától, továbbá Spanyolország királynéja 1556 januárjától II. Fülöp spanyol király feleségeként 1558 novemberében bekövetkezett haláláig. Leginkább az apja, VIII. Henrik által indított anglikanizmussal szembeni erőteljes rekatolizációs törekvéseiről ismert, hogy hazáját visszatérítse a római katolikus egyház befolyása alá. Öt éves uralkodása alatt közel háromszáz protestánst és vallási másként gondolkodót ítéltek és végeztek ki máglyahalál által. Innen ered közismert ragadványneve, a Véres Mária (Bloody Mary).

Mária volt VIII. Henrik angol király és első felesége, Aragóniai Katalin egyetlen felnőttkort megért gyermeke. Szülei házasságának 1533-as érvénytelenítését követően Máriát törvénytelennek nyilvánították, ezzel megtagadták öröklését az angol trónra (ezt csak az 1544-es harmadik öröklési törvény értelmében állítják vissza). Henrik 1547-es halála után Mária fiatalabb féltestvére, a Jane Seymourtól származó mindössze kilenc éves VI. Eduárd követte apjukat a trónon. Amikor a fiatal uralkodó 1553-ban halálosan megbetegedett, megpróbálta eltávolítani Máriát az öröklési sorból. Halála után az angol rendek egy része Máriát, míg mások az elhunyt király protestáns unokatestvérét, Lady Jane Greyt kiáltották ki királynőjüknek. Mária gyorsan csapatot gyűjtött jogai érvényesítése érdekében, majd megdöntötte vetélytársát, akit később le is fejeztek.

Mária volt az angol történelem első – Jane Grey és Matild császárné vitatott uralkodását leszámítva – tényleges hatalommal bíró uralkodónője. 1554 júliusában házasságot kötött V. Károly német-római császár fiával, Fülöppel, aki mellett 1556 januárjában Spanyolország királynéja vált belőle, bár Angliát sosem hagyta el. Mária gyermektelenül hunyt el betegség következtében 1558 novemberében. Másik féltestvére, a Boleyn Annától született Erzsébet követte a trónon, akinek uralkodásával az ország végleg szakított a katolicizmussal. Mária, bár rövid ideig uralkodott, a kereskedelem, hajózás és hadsereg terén tett reformjaival elindította országát a tengeri nagyhatalommá válás felé vezető úton.

II. Fülöp (spanyolul: Felipe II; Valladolid, Kasztília, Spanyolország, 1527. május 21. – San Lorenzo de El Escorial, Kasztília, Spanyolország, 1598. szeptember 13.), Spanyolország királya 1556-tól, majd Portugália királya (I. Fülöp néven) 1580-tól 1598-ban bekövetkezett haláláig. V. Károly német-római császár egyetlen törvényes fia volt. Fokozatosan szerezte meg az irányítást apja birodalmában: 1540-től Milánó hercege, 1554-től Nápoly és Szicília királya, majd 1555-től Németalföld ura lett. I. Mária angol királynővel kötött házassága révén Anglia iure uxoris királya volt 1554 és 1558 között, ám nem koronázták királlyá és tényleges hatalommal sem bírt az országban.

A Habsburg Birodalom felosztásakor nagybátyja, I. Ferdinánd magyar és cseh király örökölte a német-római császári címet, míg Fülöp a teljes Spanyol Birodalmat annak minden gyarmatával, valamint a németalföldi és itáliai (Milánói Hercegség, Nápolyi és Szicíliai Királyságok) területekkel. Uralkodása alatt robbant ki a németalföldi szabadságharc, amely részben a spanyol inkvizíció Németalföldre történő kiterjesztése, részben az országlása alatt többször (1557-ben, 1560-ban, 1569-ben, 1575-ben és 1596-ban) beköszönő államcsőd miatt történhetett meg. A mélyen vallásos Fülöp király Európa katolikus védelmezőjének tekintette magát mind az Oszmán Birodalommal, mind a protestáns reformációval szemben. 1584-ben megkötötte a joinville-i szerződést, amely a francia hugenották ellen vívott vallásháborúban finanszírozta a Katolikus Ligát. 1588-ban elindította a Nagy Armadát a protestáns Angliába, amelynek célja I. Erzsébet királynő megdöntése és a katolicizmus újbóli helyreállítása volt.

Negyvenkét éves uralkodása alatt a spanyol korona elérte hatalma csúcsát, így regnálására szokás úgy tekinteni, mint Spanyolország aranykorára. 1580-ban anyja, Portugáliai Izabella örökségeként meg tudta szerezni a portugál királyi címet is, továbbá az oszmánok felett aratott győzelmével sikerült befolyása alá vonnia a Földközi-tengeri irányítást, tovább tudta terjeszteni gyarmatbirodalmát az Újvilágban, valamint kiemelkedően művelt uralkodóként és mecénásként komoly érdemeket tudott szerezni a kora újkori spanyol kultúra felvirágoztatásában.