Ki vette feleségül II. Ferdinánd aragóniai király-t?

II. Ferdinánd (ismert még történelmi ragadványnevén, mint Katolikus Ferdinánd, spanyolul: Fernando el Católico, aragónul: Ferrando o Catolico; Sos, Aragónia, 1452. március 10. – Madrigalejo, Kasztília, 1516. január 25.), Aragónia királya 1479-től 1516-os haláláig. Kasztíliai Izabella férjeként és társuralkodójaként Kasztília iure uxoris királya is volt (V. Ferdinánd néven) 1475-től felesége 1504-ben bekövetkezett haláláig. Izabellával a „Katolikus királyok” néven ismeretesek. Ugyan Kasztília és Aragónia külön királyság maradt, ám feleségével őket tekintik az első spanyol uralkodóknak, akik megteremtették a mai egységes Spanyolország alapjait.

Ferdinánd 1479-ben örökölte az Aragón Korona országainak trónját, amely magába foglalta az Aragón, a Valenciai, a Mallorcai, a Szardíniai és a Szicíliai Királyságokat, valamint a Katalán Hercegséget egyaránt. Izabellával való uralkodásuk alatt sikerrel zárult a reconquista, továbbá jelentős szerepük volt amerika európai gyarmatosításában, mivel az ő támogatásukkal indult útnak Kolumbusz Kristóf 1492-ben.

Izabella 1504-es halálát követően leányuk, Johanna lett Kasztília királynője, azonban arra hivatkozva, hogy a leány megőrült, Ferdinánd átvette a hatalmat és régensként kormányozta az országot. A második itáliai háborút követően 1504-ben sikeresen meghódította és uralma alá vonta a Nápolyi Királyságot is. 1506-ban a franciákkal kötött szerződés részeként Ferdinánd feleségül vette Germaine de Foix hercegnőt. 1512-ben második felesége jogaira hivatkozva megszállta a Navarrai Királyság nagy részét, és 1516-ban bekövetkezett haláláig uralkodott a mai Spanyolországot magába foglaló területeken. Névlegesen leánya, de facto viszont unokája, Károly követte a trónon.

I. Izabella (ismert még történelmi ragadványnevén, mint Katolikus Izabella, spanyolul: Isabel la Católica; Madrigal de las Altas Torres, Kasztília, 1451. április 22. – Medina del Campo, Kasztília, 1504. november 26.), Kasztília és León királynője 1474-től, valamint hitvese, II. Ferdinánd révén Aragónia királynéja is volt 1479-től 1504-ben bekövetkezett haláláig. Az aragón királlyal való dinasztikus házasságával megteremtették a mai egységes Spanyolország alapjait. A „Katolikus királyok” (spanyolul: Reyes Católicos) néven tartja számon őket a történettudomány.

Izabella II. János kasztíliai király és Portugáliai Izabella egyetlen leánya volt. Miután az örökösödési háború során sikeresen megszerezte Kasztília trónját, hozzálátott a kormányzat átszervezéséhez. Uralkodása alatt visszaszorította a bűnözést, felszámolta a féltestvére, IV. Henrik által teremtett adósságokat, valamint férjével, II. Ferdinánd aragóniai királlyal megteremtették Spanyolország de facto egyesülésének alapjait, ezzel ők az első ibériai uralkodók, akikre mint spanyol király és királynő hivatkoznak.

Regnálásuk alatt fejeződött be a reconquista, azaz az Ibériai-félsziget felszabadítása a muszlim megszállás alól. Szintén uralkodásukra esett a spanyol inkvizíció indulása, a zsidók tömeges üldöztetése, Kolumbusz Kristóf 1492-es újvilági útjának finanszírozása és ezzel a Spanyol Birodalom születése, amellyel az ország történelmében kezdetét vette a Spanyol Aranykor.

Germana de Foix (Foix, Francia, 1488-Liria, Valencia, 15 de octubre de 1536), esposa de Fernando II de Aragón, fue reina consorte de Aragón (1505-1516), tras enviudar se casó con Juan de Brandeburgo-Ansbach en 1519. Fue nombrada virreina de Valencia (1523-1536). Nuevamente viuda se casó con Fernando de Aragón, duque de Calabria en 1526.