Ki vette feleségül II. Ulászló magyar király-t?

II. Ulászló, ragadványnevén Dobzse László (lengyelül: Władysław II Jagiellończyk, csehül: Vladislav II Jagellonský; Krakkó, 1456. március 1. – Buda, 1516. március 13.) Jagelló-házi lengyel királyi herceg, egyebek mellett cseh király 1471-től, magyar király 1490-től haláláig. IV. Kázmér lengyel király és felesége, Habsburg Erzsébet királyné, magyar királyi hercegnő elsőszülött fia.

A korabeli Közép-Európa egyik legbefolyásosabb vezetője volt. Uralkodásra termettségét már cseh királyként bizonyította, és a magyar trónt is kiváló diplomáciával szerezte meg.

I. Mátyás 1490. áprilisi halála után négyen pályáztak a magyar trónra:

• Mátyás törvényesített fia, Corvin János,
• I. Miksa német király,
• János Albert későbbi lengyel király és bátyja,
• Ulászló.

Mindegyik trónkövetelőnek jelentős tábora volt, de Ulászló gyorsan kiemelkedett közülük, és megnyerte a magyar urak többségét, Beatrixot feleségül vette, Corvin Jánost pedig hűségre eskette, így 1490 nyarára sikeresen elismertette magát Magyarország királyának. Székhelyét Budára tette át, és onnan kormányozta királyságait.

Koronázásával kezdődik a történelem magyarországi Jagelló-kornak nevezett időszaka (1490–1526).

Brandenburgi Borbála (Ansbach, brandenburg-ansbachi őrgrófság (1806 óta Bajorország), 1464. május 30. – Ansbach, 1515. szeptember 4.) vagy más néven Barbara, németül: Barbara von Brandenburg, csehül: Barbora Braniborská, lengyelül: Barbara Brandenburska, horvátul: Barbara Brandenburška, latinul: Barbara Brandenburgensis, születésétől kezdve brandenburgi őrgrófnő, első névleges házassága révén glogaui hercegné, a második névleges házassága jogán magyar és cseh királyné. II. (Jagelló) Ulászló magyar és cseh király első felesége 1476-tól 1500-ig, de házasságuk sohasem teljesedett be, és válással végződött. Brandenburgi György nagynénje. A Hohenzollern-ház tagja.

Aragóniai Beatrix (olaszul: Beatrice d'Aragona, aragónul: Beatriz d'Aragón, spanyolul: Beatriz de Aragón y Chiaromonte; Nápoly, Nápolyi Királyság, 1457. november 16. – Nápoly, Nápolyi Királyság, 1508. szeptember 23.), Magyarország és Csehország kétszeres királynéja először Hunyadi Mátyás hitveseként 1476 decembere és 1490 áprilisa között, majd II. Ulászló feleségeként 1490 októberétől 1500 áprilisában felbontott házasságáig.

A szőke hajú és a korabeli leírások alapján kifejezetten műveltnek és szépnek tartott Beatrix 1457-ben született a Nápolyi Királyságban, ő volt I. Ferdinánd nápolyi király fiatalabbik leánya. Származása révén Nápolyi Beatrix néven is ismeretes. 1474-ben kezdődtek meg Hunyadi Mátyással kötendő frigyének előkészületei: szeptemberben megtörtént eljegyzése, majd két évvel később házasságkötésére is sor került előbb képviselők útján 1476 szeptemberében Nápolyban, majd ténylegesen azon év december 22-én Budán. Tíz nappal korábban, 1476. december 12-én magyar királynévá koronázása is lezajlott a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában. Mátyás ekkor már több mint tíz éve özvegy volt, első felesége, Podjebrád Katalin gyermekük születését követően hunyt el 1464-ben.

Mátyással való kapcsolata a beszámolók szerint harmonikus volt: a korkülönbség (esküvőjükkor a király harminchárom, míg Beatrix tizenkilenc éves volt) és az elrendezett politikai házasságuk ellenére szerették egymást. A királyné a kezdetektől befolyást gyakorolt férjére, ambíciói révén a magyar politika alakulásának meghatározó alakjává vált. Itáliai mintára átszervezte a magyar udvari etikettet, kapcsolatai révén jött az országba Antonio Bonfini és Pietro Ranzano is, szervezésében pedig a korabeli Közép-Európa reneszánsz szellemi központja vált a visegrádi királyi palotából.

Annak ellenére, hogy Beatrixnek jelentős szerepe volt a magyar humanizmus születésében, az egyik legnépszerűtlenebb magyar királynéként tartják számon. Ennek legfőbb okai férjére gyakorolt befolyása, amit hataloméhségként tekintettek, valamint az a tény, hogy feltehetően meddősége miatt nem tudott gyermeket szülni. Mátyás halálát követően központi szerepe volt a trónviszályok alakulásában is: kezdetben magának akarta megszerezni a hatalmat, majd felismervén népszerűtlenségét, Jagelló Ulászlót támogatta Mátyás törvénytelen fia, Corvin János helyett az ország élére. 1490 októberében Ulászló titokban feleségül vette, ám a szertartást szándékosan több ponton is formai hibák kísérték, így hatalma megszilárdulását követően Ulászló 1500 áprilisában elvált tőle. A kijátszott Beatrix királyné visszatért szülőhazájába, testvére, a nem sokkal később lemondatott IV. Frigyes nápolyi király udvarába. Itt hunyt el 1508. szeptember 23-án, és itt temették el a San Pietro Martire-templomban.

Candale-i Anna (1484 – Buda, 1506. július 26.) vagy hagyományosan Candalei Anna, Kendali Anna, franciául: Anne de Foix, okcitánul: Ana de Fois-Candale, baszkul: Ana Kandalakoa, angolul: Anne of Foix-Candale (Kendal), csehül: Anna z Foix a Candale, spanyolul: Ana de Foix-Candale, latinul: Anna de Candalle ex stirpe Regia Fuxiorum/Anna de Fuxio de Candalle, candale-i és benauges-i grófné, magyar, horvát és cseh királyné. II. Ulászló harmadik felesége, II. Lajos anyja. A Foix-Grailly-házi II. Gaston János, Candale grófja és Foix Katalin navarrai királyi hercegnő (infánsnő) lánya volt.

Anna a Magyarország és Franciaország között kötött szövetség következtében lett Magyarország királynéja 1502-ben, amelynek előzménye 1457-ben történt, mikor Anna nagynénje (anyai nagybátyjának a felesége), Valois Magdolna francia királyi hercegnő V. László magyar király menyasszonyjelöltje volt, de V. Lászlónak a halálával (1457), aki pedig II. Ulászlónak volt a nagybátyja, a francia–magyar házasság nem valósult meg akkor, melyre végül 45 évvel később kerülhetett csak sor a korábbi jegyesek unokahúgának és unokaöccsének a házasságával. Anna királyné Magyarországon rendkívüli népszerűségnek örvendett mind szépsége, mind pedig határozott fellépése következtében, amelynek révén egyszerre királya és királynéja lett az országnak, hiszen férjére, II. Ulászlóra erős befolyást gyakorolt, és a nagy korkülönbség ellenére is az Ulászlónál 28 évvel fiatalabb Anna volt a domináns személyiség a kapcsolatukban.

Anna azzal is nagy tekintélyt szerzett, hogy hosszú idő után, 1324, illetve 1326, azaz I. Károly (Róbert) fiainak születése óta a magyar történelemben a férjét még annak életében életképes és törvényes fiú örökössel, a leendő II. Lajossal ajándékozhatta meg, akit vitathatatlanul elfogadott az egész ország apja utódaként. Ezt a sikert viszont már csak rövid ideig élvezhette, hiszen három héttel a fia születése után gyermekágyi lázban elhunyt, így nagy veszteség érte ezzel a királyt, a gyermekeit és az egész országot.