Ki vette feleségül Manuel Ier Comnène-t?

Manuel I^er Comnène (en grec byzantin : Μανουήλ Αʹ Κομνηνός / Manouếl I Komnênós), né le 28 novembre 1118 et mort le 24 septembre 1180, est un empereur byzantin (1143-1180) à une période charnière pour l’Empire. Manifestant sa volonté de le restaurer dans sa gloire passée et de réaffirmer la suprématie byzantine sur le monde méditerranéen au XII^e siècle, Manuel poursuit une politique étrangère ambitieuse et énergique. Pour ce faire, il s'allie au pape et aux puissances occidentales montantes, envahit l'Italie, maîtrise le passage de la deuxième croisade à travers son empire et établit un protectorat byzantin sur les royaumes croisés d'Outremer. Faisant face au djihad islamique en Terre sainte, il soutient le royaume de Jérusalem, notamment lors de l'invasion de l'Égypte fatimide. Manuel recompose la carte politique des Balkans et de la Méditerranée orientale en plaçant les royaumes de Hongrie et d'Outremer sous l'hégémonie byzantine et en menant des campagnes militaires aussi bien à l'ouest qu'à l'est. Toutefois, vers la fin de son règne, les réalisations de Manuel en Anatolie sont compromises par sa défaite à la bataille de Myriokephalon.

L'historien latin Guillaume de Tyr décrit Manuel comme sage, bon et brave. Manuel est aussi loué par Robert de Clari comme étant « un homme généreux et plein de sagesse ». Une telle estime pour un souverain byzantin est rare parmi les chroniqueurs occidentaux, et incite quelques historiens modernes à le voir comme un innovateur inspiré qui compte plus sur la coopération que sur la confrontation avec l'Occident et les croisés.

Nommé Megas (Μέγας, « le Grand ») à Constantinople, Manuel est connu pour avoir inspiré une loyauté intense à ceux qui l'ont servi. Il apparaît comme un héros dans une histoire écrite par son secrétaire Jean Cinnamus et chez qui on retrouverait toutes les vertus : du courage au combat, en passant par l'intelligence, l'humanité, jusqu'à des compétences en philosophie et même en médecine. Jean Phokas, un soldat qui combat dans l'armée de Manuel, le décrit comme un glorieux empereur, « sauvegardant le monde ».

Manuel est de plus renommé pour son charisme et son affinité pour l'Occident, ce qui l'amène à organiser des joutes équestres et même à y participer, chose inhabituelle pour les Byzantins. Il est représentatif d'un nouveau genre de souverains byzantins dont la pensée est influencée par les croisés occidentaux. Homme de guerre accompli et doté d’un grand courage, Manuel s'est consacré aux armes tout au long de son règne avec diverses fortunes.

Antiókhiai Mária (görögül: Μαρία της Αντιόχειας [Maria tész Antiokheiasz]; Antiókhia, 1145 – Konstantinápoly, 1182) bizánci császárné, I. Manuél bizánci császár felesége, II. Alexiosz bizánci császár kiskorúsága idején régens, Châtillon Anna magyar királyné féltestvére.

Sulzbachi Berta (1110 körül – 1159. augusztus 29.) bizánci császárné, I. Mánuel bizánci császár felesége.

1110 körül született Sulzbachban, II. Berengár sulzbachi gróf és második felesége, Wolfratshauseni Adelheid grófnő harmadik leányaként és negyedik gyermekeként. Apai nagyszülei: II. Gebhard sulzbachi gróf és Imgard, Rott és Vohburg grófnője. Anyai nagyszülei: II. Ottó wolfratshauseni gróf és Jusztícia.

Bertának öt testvére volt:

• Gebhard, a későbbi III. Gebhard sulzbachi gróf, ő Bajorországi Matilda hercegnőt vette nőül, aki öt gyermekkel (Berengár, Adelheid, Zsófia, Erzsébet és Berta) ajándékozta meg férjét
• Adelheid, később Niedernburg apácafőnöknője
• Gertrúd (1114 körül – 1146. április 14.), később III. Konrád német király hitvese, akinek két gyermeket szült, Henrik Berengárt és Frigyest
• Luitgarde, később II. Gottfried louvaini gróf, majd pedig XII. Hugó dagsburgi gróf felesége, akitől egy gyermeke született, Gottfried
• Matild, később III. Engelbert isztriai őrgróf hitvese, nekik négy közös fiuk született, Henrik, Ulrik, Gottfried és Hermann

Berta 1146-ban feleségül ment a 27 esztendős I. Mánuel bizánci császárhoz, akinek két leánygyermeket szült, Máriát (1152 márciusa – 1182 júliusa) és Annát (1154–1158). Bertát Bizáncban Irénnek hívták.

Idősebbik leányát, Máriát 1163-ban eljegyezték a későbbi III. Béla magyar királlyal, ám a házassági megállapodást 1169-ben felbontották. Utána II. Vilmos szicíliai király szerette volna feleségül venni a hercegnőt, ám végül ebből a frigyből sem lett semmi, Mánuel beleegyezése hiányában. Végül 1180 februárjában a 27 esztendős Mária feleségül ment a 17 éves Montferrati Rainer márkihoz, akivel csupán 2 és fél évig voltak házasok, és gyermekük nem született. Mária apja, Mánuel 1180. szeptember 24-én, 61 éves korában halt meg. Renier 1183-ban, mindössze 20 évesen távozott az élők sorából.

A császárné 1159. augusztus 29-én, Konstantinápolyban hunyt el, körülbelül 48 éves korában. Özvegye, Mánuel újranősült. 1161. december 24-én nőül vette Antiochiai Mária hercegnőt, aki végre szült neki egy fiút, a későbbi II. Alexiosz bizánci császárt. Mánuel 1180. szeptember 24-én hunyt el.