Ki vette feleségül Zofia Charlotta z Meklemburgii-Strelitz-t?

Zofia Charlotta z Meklemburgii-Strelitz (Sophie Charlotte zu Mecklenburg-Strelitz; ur. 19 maja 1744 w Mirow, zm. 17 listopada 1818 w pałacu Kew) – niemiecka księżniczka Meklemburgii-Strelitz, królowa Wielkiej Brytanii w latach 1761–1818 oraz królowa Hanoweru w latach 1814–1818 jako żona Jerzego III.

III. György, teljes nevén György Vilmos Frigyes, (George William Frederick) (Norfolk House, 1738. május 24. –‎ windsori kastély, 1820. január 29.), Nagy-Britannia és Írország királya 1760. október 25-től, 1820. január 29-én bekövetkezett haláláig. Az ő uralkodása alatt írták alá 1800-ban az egyesülési törvényeket, így az addig perszonálunióban lévő Brit és Ír Királyságok Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királysága néven társultak. Egyszerre volt a Német-római Birodalom braunschweig–lüneburgi hercege és választófejedelme, majd 1814. október 12-től Hannover királya. A Hannoveri-ház harmadik brit uralkodója volt, aki – két elődjével ellentétben – már az országban született, az angol volt az anyanyelve, és sosem járt Hannoverben.

Anglia történelmében addig példátlan hosszúságú, ötvenkilenc éves uralkodása alatt az ország számos fegyveres konfliktusban vett részt, nem csak az európai, hanem más kontinenseken is. Uralkodása első felében Nagy-Britannia legyőzte Franciaországot a hétéves háborúban, és Európa meghatározó hatalmává vált Észak-Amerikában és Indiában egyaránt. Később az ország amerikai gyarmatainak egy része sikeres függetlenségi harcot vívott ellene, majd kikiáltották az Amerikai Egyesült Államokat. A forradalmi és a napóleoni Franciaország ellen is további háborúkat vívott, amely végül Napóleon vereségével zárult a waterlooi csata során, 1815-ben. Szintén az ő uralkodása alatt zajlott 1807-ben a rabszolga-kereskedelem betiltása a Brit Birodalomban.

Élete vége felé György visszatérő, majd állandósult mentális zavarokkal küszködött. Betegsége okaként egyes szakértők a mániás depressziót, mások az örökletes porfíriát jelölték meg, ám betegségének tényleges oka továbbra is vita tárgyát képezi. György király 1810-ben történt végleges mentális leépülése okán az ország kormányzását legidősebb fia, György walesi herceg vette át mint régens. A király végül 1820. január 29-én, nyolcvanegy éves korában hunyt el, trónon az addig régensként szolgáló fia váltotta IV. György néven. III. György megítélése sokat változott az idők folyamán: a 20. század második felében kezdődött átértékelésig az amerikaiak zsarnoknak, az angolok pedig „az imperializmus bukása miatti bűnbaknak” tartották.