Ki vette feleségül Guo (Renzong)-t?

Guo, född 1012, död 1035, var en kinesisk kejsarinna, gift med kejsar Song Renzong.

Guo var barnbarn till Guo Chong och valdes år 1024 ut till att bli kejsarinna åt kejsaren av änkekejsarinnan Liu. Kejsaren ignorerade henne och föredrog hovdamen Zhang. Vid Lius död 1033 blev Guo centralfigur för Lius förra allierade och därmed utsatt för fientlighet av kejsaren, som avskydde Liu sedan han efter hennes död fått veta att hon inte var hans biologiska mor. Guo lyckades avsätta minister Lü Yijian, men han återinsattes och rådde kejsaren att skilja sig. Två konkubiner provocerade sedan Guo tills hon sträckte sig fram för att ge dem en örfil, varpå de flyttade sig så hennes örfil träffade kejsaren. Kejsaren kunde sedan skilja sig på grund av misshandel. Skilsmässan orsakade konflikt bland ministrarna vid hovet, där ena partiet uttryckte oro för att posten som kejsarinna skulle urholkas om kejsaren kunde göra sig av med en kejsarinna hur han ville.

Szung Zsen-cung (1010. május 30. – 1063. április 30.) kínai császár 1022-től haláláig.

Csen Cung császár fiaként született, és édesapja halála után lépett a trónra. Igazságos és rátermett császárként uralkodott, így talán az ő uralma közelítette meg legjobban a konfuciánus császárideált.

Uralkodása alatt két rivális politikai-filozófia csoportosulás kezdett kialakulni a birodalomban: a konfuciánus konzervatívok és reformerek köre. E két irányzatot vallók folyamatosan támadták egymás nézeteit, és ez az ellentét Zsen Cung halála után megakadályozta, hogy a későbbi súlyos problémákra egységes választ adhasson a vezető réteg.

Zsen Cung császár 41 évnyi uralom után 52 évesen halt meg. A trónon unokaöccse, Jing Cung követte.

Csen Cung (968. december 23. – 1022. március 3.) kínai császár 997-től haláláig.

II. Taj Cung fiaként született, és édesapja halála után jutott a trónra. Uralkodása alatt megszilárdította a konfucianizmust, és békét kötött az északi kitaj nomád törzsekkel, véget vetve a több évtizede zajló háborúskodásnak. A San-jüani szerződés értelmében a Szung-udvar kénytelen volt elismerni az északi területeket elvesztését.

A császár égi kinyilatkoztatásokra hivatkozva új kultuszok bevezetését rendelte el, amelyek a korábban rivalizáló konfuciánus és buddhista tanok fúziójára vezettek. Ugyanakkor növelte a konfucianizmus befolyását, mert 1011-ben elrendelte, hogy minden körzeti központban szentélyeket emeljenek Konfuciusz tiszteletére. Ezek a reformok segítették a császár legitimációját.

Csen Cung elméje az uralkodása végére gyakorlatilag elborult, így felesége gyakorolta a hatalmat. A császár 25 évnyi uralkodás után, 53 évesen halt meg. A trónon fia, I. Zsen Cung követte.