Ki vette feleségül III. János breton herceg-t?

III. János bretagne-i herceg (Château de Champtoceaux, 1286. március 8. – Caen, 1341. április 30.) II. Artúr bretagne-i herceg és Mária limoges-i márkinő első gyermeke. (A szülők 1275-ben kötöttek házasságot.)

Két öccse született:

• Guy (1287-1331)
• János (1289-1312)

Amikor III. János anyja, Mária 1291-ben meghalt, apja újranősült, ezúttal a néhai skót király, III. Sándor özvegyét, a 29 éves Dreux-i Jolandát vette feleségül 1292 májusában, ám János nagyon ellenezte ezt a frigyet. Mindezek ellenére a párnak hét gyermeke született:

• Johanna (1294-1363)
• Péter (1295-1345. szeptember 16.)
• Beatrix (1295-1384)
• Johanna (1296-1364)
• Aliz (1297-1377)
• Blanka (1300-ban született, de valószínű, hogy még csecsemőként meghalt)
• Mária (1302-1371)

1297-ben a csupán 11 éves János nőül vette Valois Izabella grófnőt, Valois Károly gróf és Anjou Margit nápolyi királyi hercegnő legidősebb leányát, aki akkor mindössze 5 esztendős volt, ám Izabella 12 évnyi házasság után, 17 évesen meghalt, gyermeket pedig nem szült férjének.

1310-ben a 24 éves János újra megházasodott, második felesége a 27 esztendős Kasztíliai Izabella aragóniai királyné lett, IV. Sancho kasztíliai király és María de Molina leánya, ám János 18 év múlva, 42 éves korában ismét megözvegyült, s Izabella is gyermektelenül halt meg, akárcsak az első feleség, Valois Izabella.

1312. augusztus 27-én meghalt János édesapja, s ő lépett örökébe, III. János néven.

1329-ben, 43 évesen harmadjára is oltár elé állt, ezúttal a 19 éves Szavojai Johannával, Eduárd szavoyai gróf és Burgundiai Bianka leányával, azonban sajnos ez a frigy sem hozott gyermekáldást. János 1341. április 30-án, 55 évesen hunyt el, Caen-ben, özvegye, Johanna pedig három év múlva, 1344. június 29-én követte férjét a sírba. Jánost a Notre-Dame des Carmes-ban helyezték végső nyugalomra.

Isabelle de Valois, née en 1292, morte en 1309, fille de Charles de France, comte de Valois et de sa première femme Marguerite d'Anjou.

En 1295, le duc Jean II de Bretagne, jusqu'alors fidèle du roi Philippe IV de France, avait reçu de son beau-frère le roi Édouard I^er d'Angleterre la charge de capitaine général d'Aquitaine.

Philippe IV le Bel décida la conquête de l'Aquitaine et envoya une armée commandée par son frère Charles, comte de Valois. Jean II ne subit que des revers et, pour sauver son duché à son tour menacé d'invasion dut rompre son alliance avec l'Angleterre et négocier la paix avec la France.

Pour sceller la paix, il fut convenu de marier Jean, petit-fils du duc de Bretagne, avec Isabelle de Valois, la nièce du roi de France. Le mariage eut lieu en 1297, mais Isabelle mourut douze ans plus tard sans avoir eu d'enfants.

Jean devint duc de Bretagne en 1312, et se remaria deux fois, sans avoir d'héritier. Sa mort fut le début de la guerre de Succession de Bretagne.

Kasztíliai Izabella (Toro, 1283 – 1328. július 24.) kasztíliai infánsnő, első házassága révén aragón és szicíliai királyné, második házassága révén Bretagne hercegnéje.

Joan of Savoy (1310 – 29 June 1344), was Duchess consort of Brittany by marriage to John III, Duke of Brittany. Joan was the claimant to the County of Savoy upon the death of her father in 1329 until 1339.

Joan of Savoy (1310 – 29 June 1344), was Duchess consort of Brittany by marriage to John III, Duke of Brittany. Joan was the claimant to the County of Savoy upon the death of her father in 1329 until 1339.