Ki vette feleségül Pompeia-t?

Pompeia (élt i. e. 1. században) Quintus Pompeius Rufus consul és Cornelia Sulla (Lucius Cornelius Sulla leánya) gyermeke, és Caius Iulius Caesar második felesége volt i. e. 67-től, egy évvel az első feleség, Cornelia Cinna halála után.

Ez a házasság közeledés volt Lucius Cornelius Sulla felé, mivel a populares polgárháborús párt, aminek vezetői Lucius Cornelius Cinna és Caius Marius voltak éppen vesztésre állt. Ez a feleségválasztás i. e. 63-ban hozta meg gyümölcsét, amikor Caesar pontifex maximus lett.

I. e. 62-ben a Dea Bona ünnepen Publius Clodius Pulcher női ruhába öltözve bejutott Caesar házába, és bár házasságtörésre nem volt semmilyen bizonyíték, a dolognak válás lett a vége.

Publius Vatinius (? – Kr. e. 43. december 31. után) ókori római politikus és hadvezér volt. Karrierjét Caius Iulius Caesar oldalán, annak politikai segítőjeként futotta be, de utóbb tisztként is megállta a helyét a Pompeius elleni polgárháborúban.

Caius Iulius Caesar (vagy Gaius Julius Caesar ; i. e. 100. július 12./13. – i. e. 44. március 15.) római hadvezér és politikus. Fontos szerepet játszott a köztársaság felszámolásában és a császárság intézményének létrehozásában. Elfoglalta Galliát, és elsőként vezetett hadjáratot Britanniába – mindkettőt saját kezdeményezésre. Minden idők egyik legnagyobb hadvezére (stratégája) volt és nagyszerű politikus is (mindkettő alatt leginkább az értendő, hogy kitűnően tudott bánni az emberekkel).

Kiépülő egyeduralma a királyságot (egyszemélyi uralmat) átoknak tekintő Rómában hamar komoly ellenérzésekkel találkozott. Polgárháború bontakozott ki ellene, amit megnyert, és az így létrejött birodalom vitathatatlan urává lett. Mélyreható reformokba kezdett. Élethossziglani dictatorrá nyilvánította magát és erőteljesen központosította a köztársaság kései éveiben szétzilálódott közigazgatási rendszert. Mondhatni, mindent sikerült megnyernie, csak polgártársait nem: Róma nem tolerálta őt. Az egyre hangosabb zúgolódást és a diktatúrát látva Marcus Brutus és több szenátor összeesküdött és meggyilkolták Caesart, abban a reményben, hogy sikerül megmenteniük a köztársaságot. A merénylet után azonban polgárháború tört ki Caesar hívei (Octavianus, Marcus Antonius, Lepidus) és a köztársaságiak (Brutus, Cassius, Cicero és még sokan mások) között.