Ki vette feleségül XVI. Lajos francia király-t?

Lajos Ágost (franciául: Louis Auguste; Versailles, Francia Királyság, 1754. augusztus 23. – Párizs, Francia Köztársaság, 1793. január 21.), Bourbon-házi francia királyi herceg, Berry hercege, aki Franciaország dauphinje 1765 és 1774 között, majd Franciaország királya XVI. Lajos (franciául: Louis XVI) néven nagyapja, XV. Lajos 1775-ös halálát követően 1792-ig, a francia forradalomban történt lemondatásáig.

Lajos volt Lajos Ferdinánd dauphin és Szászországi Mária Jozefa dauphine felnőttkort megért gyermekei közül a legidősebb. Testvérei között van Lajos Szaniszló, Provence grófja és Károly Fülöp, Artois grófja is. 1770-ben vette feleségül a Habsburg–Lotaringiai-házból való Mária Antónia főhercegnőt, akivel házasságukat hét éven keresztül nem hálták el. 1778-ban született első gyermekük, Mária Terézia Sarolta, majd 1781-ben Lajos József, 1785-ben pedig Lajos Károly dauphin.

Miután édesapja, a trónörökös 1765-ben elhunyt, a király legidősebb unokájaként ő lépett elő nagyapja örökösévé. 1774-es hatalomra kerülését követően uralkodása első felét a francia kormány megreformálása jelentette a felvilágosult abszolutizmus jegyében. Ezen intézkedések közé tartozott a jobbágyság felszabadítására tett kísérletek, a földadó megszüntetése, a halálbüntetés eltörlése a katonaszökevényeknél, és a tolerancia a nem katolikus vallásúak felé. Minisztere, Turgot gazdasági liberalizmus felé tett lépéseinek hatására végrehajtotta a gabonapiac deregulációját, amelynek hatására, valamint a kedvezőtlen időjárás miatti rossz aratás következtében általános élelmiszerhiány lépett fel, ami 1775-ben tömeges felkelésekhez vezetett. 1776-tól Lajos aktívan támogatta az amerikai függetlenségi háborút. Az ezzel keletkező államhiány pénzügyi válságot okozott, ami hozzájárult az ancien régime népszerűtlenségéhez, ami 1789-ben a forradalom kitöréséhez vezetett. A francia kis- és középosztály fellázadt az arisztokrácia és az abszolút monarchia pazarlónak vélt rendszerével szemben, amelynek legfőbb képviselőjének Lajos feleségét, Marie Antoinette királynét tekintették.

Lajost döntésképtelensége és maradisága miatt a francia forradalmárok a zsarnokság jelképének kiáltották ki. 1791 júniusában Varennesbe próbált szökni, ám a rosszul megszervezett akció során felismerték és elfogták. Az esemény tovább rontott a királyi család már amúgy is csekély népszerűségén, és még inkább aláásta a király tekintélyét. 1792 augusztusában a forradalmárok letartóztatták és a Tuileriákba szállították háziőrizetbe. 1792 szeptemberében kikiáltották az Első Köztársaságot. Lajost ezt követően a Konvent hazaárulás bűntettében bűnösnek találta és guillotine általi fejvesztésre ítélte. Az ítéletet 1793. január 21-én hajtották végre. Nem sokkal kivégzését követően feleségét és húgát, Madame Élisabethet is lefejezték. Fia, Normandia hercege a forradalmárok fogságában hunyt el 1795-ben. Leánya, Madame Royale volt az egyetlen, aki túlélte a francia forradalmat.

Mária Antónia (Jozefa Johanna; Bécs, Ausztria, Szent Római Birodalom, 1755. november 2. – Párizs, Franciaország, 1793. október 16.), vagy ismertebb francia névváltozata szerint Marie Antoinette, Franciaország utolsó királynéja 1774 és 1792 között, a francia forradalmat megelőzően. Osztrák főhercegnőként született mint Mária Terézia legfiatalabb leánya. 1770 májusában, tizennégy éves korában lett a francia trónörökös, Lajos Ágost dauphin házastársa, majd 1774. május 10-én férje trónra lépését követően az ország királynéja.

Nyolc év házasságot követően, 1778-ban született első gyermeke, egy leány, Mária Terézia hercegnő, majd 1781-ben megszületett első fiuk, Lajos József. Kezdeti népszerűsége idővel megromlott, a lakosság körében azzal vádolták, hogy feslett és kicsapongó életet él, továbbá kétségbe vonták gyermekei törvényes származását is. A királyné nyakláncának ügye tovább súlyosbította negatív megítélését annak ellenére, hogy végül vétlennek mondták ki a csalásban. A forradalom idejére a „Madame deficit” gúnynévvel illették: fényűzőnek vélt életvitelét, valamint Turgot és Necker miniszterek társadalmi és pénzügyi reformjaival szembeni állítólagos ellenállását okolva az ország gazdasági válságáért.

A francia forradalom több pontja is kapcsolódik a királynéhoz: számos korabeli forradalmi propaganda őt és közvetlen környezetét jelölte meg mint a nép elsőszámú ellenségeit, a reformok legfőbb ellenzőit. Az 1791-es sikertelen varennes-i szökési kísérlet és az első koalíciós háborúban betöltött szerepe katasztrofális volt a királyi család megítélésére nézve, amely végül letartóztatásukhoz és a Temple börtönébe való bezárásukhoz, valamint 1792 szeptemberében a Monarchia felszámolásához és az Első Köztársaság kikiáltásához vezetett. Férjét, a trónfosztott XVI. Lajos királyt a Forradalmi Törvényszék hazaárulás vádjával perbe fogta és 1793. január 21-én guillotine általi halálra ítélte. A királyné pere október 14-én kezdődött, majd két nappal később elítélték és szintén nyaktiló által a Forradalom terén kivégezték.

A királyné megítélése az idők során jelentős mértékben változott. A forradalom idején őt tekintették az ancien régime dekadenciájának és az arisztokrácia pazarló életvitelének elsődleges példájának, őt jelölve meg az ország pénzügyi és társadalmi problémáinak fő forrásaként. Személye mára jelentős mértékben rehabilitálódott: sokkal inkább tekintik áldozatnak, aki férje mellett nem tudta megfelelően kezelni az átalakuló politikai és társadalmi változásokat. A 18. század második felének divatjára gyakorolt hatásával az öltözködés, hajviselet és életstílus terén karaktere ma is népszerű kulturális ikonná teszi, aki egyszerre jelképezi az extravaganciát és a társadalmi egyenlőtlenséget.