Ki vette feleségül Sforza Bianka Mária német-római császárné-t?

Sforza Bianka Mária (Pavia, 1472. április 5. – Innsbruck, Tirol, 1510. december 31.), németül: Blanca Maria Sforza von Mailand, olaszul: Bianca Maria Sforza, franciául: Blanche-Marie Sforza, születése jogán milánói hercegnő. 1487-től 1493-ig Corvin János első felesége (jegyese), bár a házasságukat a felek távollétében (per procuram) kötöttek ugyan, de amelynek révén magyar trónörökösnévé, a leendő magyar királynévá vált. I. Mátyás halála után Corvin Jánost nem választották magyar királlyá, így Biankából nem lett magyar királyné, ezért a milánói udvar nem volt többé érdekelt a kapcsolatuk fenntartásában és szorosabbá fűzésében, viszont a házasságukat csak 1493-ban bontotta fel (érvénytelenítette) a pápa. Második, tényleges házassága révén német királyné és német-római császárné. XI. Lajos francia király, Savoyai Lajos ciprusi király és I. Sarolta ciprusi királynő unokahúga, Lusignan Anna ciprusi királyi hercegnő unokája.

I. Miksa (Wels, Felső-Ausztria, 1459. március 22. – Bécsújhely, Belső-Ausztria, 1519. január 12.), a rómaiak királya 1486-tól, majd a Szent Római Birodalom császára 1508-tól 1519-ben bekövetkezett haláláig. 1477-ben Burgundi Máriával, Merész Károly leányával és örökösével kötött házassága révén Burgundia iure uxoris hercege volt, majd Mária 1482-es halálát követően Burgundia régense lett kiskorú fia, Szép Fülöp mellett, majd annak korai halálát követően 1506-től ismét régens volt unokája, Károly mellett.

Miksa volt III. Frigyes német-római császár és Portugáliai Eleonóra egyetlen életben maradt fia. Ausztria főhercegéből lett előbb német király, majd apja halálát követően a Szent Római Birodalom császára. Uralkodását a Habsburg-ház politikai és katonai befolyásának megerősítése, valamint a Birodalom közigazgatásának modernizálása jellemezte. Terveiben szerepelt Észak-Itália meghódítása, amivel érdekütközésbe került a francia királlyal, VIII. Károllyal. Szövetségeseivel létrehozták a Velencei Szent Ligát, egy katonai védelmi szövetséget, válaszul a franciák által 1494-ben indított első itáliai háborúra. Zsoldos hadseregét a jól felszerelt landsknechtek alkották. Uralkodása alatt mintegy huszonöt hadjáratot vezetett, Machiavelli szerint remek hadvezér volt, akit viszont a jelentősebb diadalok elkerültek.

Miksa házassági politikájának köszönhetően később unokája, V. Károly német-római császár és utódai kezébe került az Aragón és a Kasztíliai Királyság, valamint annak minden tengerentúli gyarmatterülete, továbbá az általa megkötött Habsburg–Jagelló házassági szerződés alapozta meg, hogy másik unokája, I. Ferdinánd és leszármazottai kerüljenek a Magyar Királyság élére. Uralkodása alatt bontakozott ki és kezdte meg felvirágzását a reneszánsz a német területeken, ő maga humanistákkal vette körül magát, emellett mecénása volt a kor több közismert művészének, köztük Albrecht Dürernek is. Regnálása sok szempontból jelentett átmenetet a középkor és a korai újkor között, ezért Miksára gyakran hivatkoznak úgy, mint „az utolsó lovag”.

I. Miksa (Wels, Felső-Ausztria, 1459. március 22. – Bécsújhely, Belső-Ausztria, 1519. január 12.), a rómaiak királya 1486-tól, majd a Szent Római Birodalom császára 1508-tól 1519-ben bekövetkezett haláláig. 1477-ben Burgundi Máriával, Merész Károly leányával és örökösével kötött házassága révén Burgundia iure uxoris hercege volt, majd Mária 1482-es halálát követően Burgundia régense lett kiskorú fia, Szép Fülöp mellett, majd annak korai halálát követően 1506-től ismét régens volt unokája, Károly mellett.

Miksa volt III. Frigyes német-római császár és Portugáliai Eleonóra egyetlen életben maradt fia. Ausztria főhercegéből lett előbb német király, majd apja halálát követően a Szent Római Birodalom császára. Uralkodását a Habsburg-ház politikai és katonai befolyásának megerősítése, valamint a Birodalom közigazgatásának modernizálása jellemezte. Terveiben szerepelt Észak-Itália meghódítása, amivel érdekütközésbe került a francia királlyal, VIII. Károllyal. Szövetségeseivel létrehozták a Velencei Szent Ligát, egy katonai védelmi szövetséget, válaszul a franciák által 1494-ben indított első itáliai háborúra. Zsoldos hadseregét a jól felszerelt landsknechtek alkották. Uralkodása alatt mintegy huszonöt hadjáratot vezetett, Machiavelli szerint remek hadvezér volt, akit viszont a jelentősebb diadalok elkerültek.

Miksa házassági politikájának köszönhetően később unokája, V. Károly német-római császár és utódai kezébe került az Aragón és a Kasztíliai Királyság, valamint annak minden tengerentúli gyarmatterülete, továbbá az általa megkötött Habsburg–Jagelló házassági szerződés alapozta meg, hogy másik unokája, I. Ferdinánd és leszármazottai kerüljenek a Magyar Királyság élére. Uralkodása alatt bontakozott ki és kezdte meg felvirágzását a reneszánsz a német területeken, ő maga humanistákkal vette körül magát, emellett mecénása volt a kor több közismert művészének, köztük Albrecht Dürernek is. Regnálása sok szempontból jelentett átmenetet a középkor és a korai újkor között, ezért Miksára gyakran hivatkoznak úgy, mint „az utolsó lovag”.