Ki vette feleségül Fülöp orléans-i herceg (1640–1701)-t?

Monsieur Philippe d’Orléans (Saint-Germain-en-Laye, Franciaország, 1640. szeptember 21. – Saint-Cloud, Franciaország, 1701. június 9.), Bourbon-házból származó francia királyi herceg, születése jogán Anjou hercege, XIII. Lajos francia király és Ausztriai Anna királyné fiatalabb fia, a Napkirály öccse. Nagybátyja, Gaston herceg 1660-ban bekövetkezett halálát követően megkapta az Orléans hercege címet, majd 1661-ben a Valois és a Chartres hercege címeket is.

Fülöp egész életében nyíltan élte meg homoszexualitását, számos férfi kegyencével folytatott viszonyt, legismertebb szeretője Philippe de Lorraine lovag volt. Ennek ellenére kétszer is megházasodott: elsőként Angliai Henriettát, majd annak halálát követően Pfalzi Erzsébet Saroltát vette feleségül, akiktől több gyermeke is született, köztük az ország későbbi régense. Fülöp volt az Orléans-ház újbóli megalapítója, közvetlen felmenője a későbbi I. Lajos Fülöp francia királynak is. Orléans hercege tehetséges katonai stratéga volt: döntő szereppel bírt a francia győzelemmel végződő, 1677-es casseli csatában.

Angliai Henrietta Anna (franciául: Henriette d'Angleterre, születési nevén angolul: Henrietta Anne Stuart; Exeter, Anglia, 1644. június 16. – Saint-Cloud, Franciaország, 1670. június 30.), Stuart-házból származó angol királyi hercegnő, I. Károly angol király és Franciaországi Henrietta Mária királyné legfiatalabb leánya, aki Fülöp orléans-i herceg első feleségeként XIV. Lajos francia király sógornője volt.

Az angol forradalom elől két éves korában édesanyjával Franciaországba menekültek, ahol Minette becenéven volt ismeretes. 1661-ben ment férjhez első-unokatestvéréhez, Fülöp, Orléans hercegéhez. Férjével való kapcsolatát gyakori feszültségek jellemezték a mind a két félnél jelen lévő szeretők miatt: egyes feltételezések szerint Henrietta Anna sógorával, magával a királlyal, míg férje, Philippe de Lorraine lovaggal folytatott homoszexuális viszonyt. Fülöppel való házasságából három gyermeke született, akik közül ketten élték meg a felnőttkort.

A kimagaslóan művelt hercegné számos diplomáciai tárgyaláson vett részt, rendszeresen tárgyalt fivérével, II. Károly angol királlyal, és személyesen is közreműködött a Holland Köztársaság ellen 1670. június 1-én megkötött titkos doveri szerződésben is. Nem sokkal a paktum megkötését követően, június 30-án hunyt el váratlanul, mindössze huszonhat éves korában. Uralkodóháza férfiági kihalását követően a jakobiták ifjabb leánya, Anna Mária szárd–piemonti királyné leszármazottjait tekintik a brit trón jogos örökösének.

Pfalzi Erzsébet Sarolta (németül: Elisabeth Charlotte von der Pfalz, franciául: Élisabeth-Charlotte du Palatinat; Heidelberg, Rajna–Pfalz, 1652. május 27. – Saint-Cloud, Franciaország, 1722. december 8.), a Wittelsbach-ház pfalz–simmerni ágából származó német hercegnő, XIV. Lajos francia király öccsének, a Monsieurnak második felesége, majd özvegye. Házasságával Orléans hercegnéje (franciául: Madame d’Orléans) és az Orléans-ház ősanyja volt.

A hercegnő a pfalzi választófejedelem, I. Károly Lajos és Hessen–Kasseli Sarolta leánya, a későbbi II. Károly egyetlen testvére volt. 1671-ben házasodott össze a francia király öccsével, Fülöp, Orléans hercegével, akinek első felesége, Angliai Henrietta egy évvel korábban, 1670-ben vesztette életét. Mivel a házasságot politikai alapon kötötték, és férje nyíltan élte homoszexuális életét, így a házas felek csak olyan mértékben érintkeztek, amennyi a gyermeknemzéshez szükséges volt. Kapcsolatukból összesen három gyermek született, amelyek közül ketten élték meg a felnőttkort.

Az évek alatt a hercegné kiterjedt levelezést folytatott német rokonaival, amely beszámolók jelentős irodalom- és kultúrtörténeti munkának számítanak a Napkirály és a Régens korszakából, mivel részletes és színes tükrét adják a korabeli francia udvari életnek. Ugyan csak két életben maradt gyermeke volt, ám fia révén közvetlen leszármazottja lett a későbbi I. Lajos Fülöp francia királynak, leánya révén pedig a későbbi I. Ferenc német-római császárnak és így a forradalomban kivégzett Marie Antoinette királynénak is. Mivel leszármazottjai számos európai uralkodóházban ott voltak, így gyakran hivatkoznak rá, mint „Európa nagyanyja”. A francia nyelvterületeken bajor származása okán hívják még Bajorországi Erzsébet Sarolta (franciául: Élisabeth Charlotte de Bavière) néven is.