Ki vette feleségül Franz I. von Österreich-t?

Franz Joseph Karl (* 12. Februar 1768 in Florenz; † 2. März 1835 in Wien) aus dem Haus Habsburg-Lothringen war von 1792 bis 1806 als Franz II. der letzte Kaiser des Heiligen Römischen Reiches. 1804 begründete er das Kaisertum Österreich, das er als Franz I. bis zu seinem Tod regierte.

Um dem Hegemoniestreben des französischen Kaisers Napoleon Bonaparte in Mitteleuropa zu begegnen und einem Statusverlust vorzubeugen, nahm er 1804 den Titel eines erblichen Kaisers von Österreich an, führte aber bis 1806 den Titel Erwählter Römischer Kaiser, zu allen Zeiten Mehrer des Reiches weiter. In der Literatur wird er daher oft Franz II./I. genannt, zur Unterscheidung von seinem Großvater Franz I. Stephan.

Seine Abdankungserklärung vom 6. August 1806, mit der er „die deutsche Kaiserkrone und das Reichsregiment“ niederlegte und „die Churfürsten, Fürsten und übrigen Stände, wie auch alle Angehörige und die Reichsdienerschaft, ihrer bisherigen Pflichten“ entband, stand unter der Sorge, die Reichskrone könne in französische Hände und seine österreichischen Länder im Reich könnten de jure unter napoleonische Herrschaft gelangen. De facto wurde das Reich – ohnedies nur mehr ein sehr loser Zusammenschluss – durch den 1806 auf Betreiben Napoleons gegründeten Rheinbund gesprengt, dessen Fürsten aus dem Reich austraten. Die Niederlegung der Kaiserkrone gilt daher als Bestätigung der Auflösung des Reiches, auch wenn sie keinen entsprechenden Rechtsakt darstellte.

Bis zu seinem Tode 1835 blieb Kaiser Franz außerdem König von Böhmen, Kroatien und Ungarn. Seine Hausmacht blieben nach wie vor die habsburgischen Erblande.

Isabel Guilhermina Luísa de Württemberg (em alemão: Elisabeth Wilhelmine Louise von Württemberg; Trzebiatów, 21 de abril de 1767 — Viena, 18 de fevereiro de 1790) foi uma Duquesa de Württemberg por nascimento, e uma Arquiduquesa da Áustria pelo seu casamento com o Arquiduque Francisco da Áustria (posteriormente imperador Francisco I da Áustria).

Mária Terézia (németül: Maria Teresa von Sizilien; Nápoly, Nápolyi Királyság, 1772. június 6. – Bécs, Ausztria, 1807. április 13.), házassága révén 1792-től a Szent Római Birodalom utolsó, egyúttal Ausztria első császárnéja, valamint Magyarország és Csehország királynéja 1807-ben bekövetkezett haláláig I. Ferenc császár és király feleségeként.

A hercegnő IV. Ferdinánd nápolyi király és Mária Karolina királyné legidősebb leánya, Mária Terézia császárné unokája volt. 1790 augusztusában házasodott össze unokatestvérével, az osztrák trónörökössel, Ferenc főherceggel, akinek ez volt a második házassága. Boldognak tartott kapcsolatukból összesen tizenkét gyermek született, köztük Mária Lujza, Napóleon császár felesége, továbbá I. Ferdinánd osztrák császár, valamint Ferenc Károly főherceg, I. Ferenc József édesapja is.

Mária Ludovika Beatrix (olaszul: Maria Ludovica Beatrice d’Austria, németül: Maria Ludovika Beatrix von Österreich; Monza, Milánói Hercegség, 1787. december 14. – Verona, Lombard–Velencei Királyság, 1816. április 7.), a Habsburg–Lotaringiai-ház estei ágából származó osztrák főhercegnő, modenai hercegnő, I. Ferenc osztrák császár harmadik hitveseként Ausztria császárnéja, valamint magyar és cseh királyné 1808-tól 1816-ban bekövetkezett haláláig.

A főhercegnő volt Ferdinánd Károly osztrák főherceg és Modenai Mária Beatrix legkisebb gyermeke. 1808-ban kötött házasságot unokatestvérével, Ferenc osztrák császárral, aki egy évvel korábban, 1807-ben özvegyült meg másodjára is. Az új császárné nagy befolyással bírt férjére: ellenezte a békét Bonaparte Napóleonnal és szorgalmazta a mielőbbi újabb koalíciós háborút Franciaországgal szemben. A napóleoni háborúkat követően a bécsi kongresszus háziasszonya volt.

Házassága gyermektelen maradt betegsége és tuberkulózis által bekövetkezett korai halála miatt. Férjének utódai csak második, Szicíliai Mária Terézia császárnéval való házasságából származtak. Mária Ludovika halálát követően nem sokkal a császár negyedszerre is megnősült, Bajorországi Sarolta Auguszta Karolinát vette feleségül, akitől szintén nem születettek gyermekei.

Karolina Auguszta (születési nevén Sarolta Auguszta Karolina; Mannheim, Pfalzi Választófejedelemség, 1792. február 8. – Bécs, Ausztria, Osztrák–Magyar Monarchia, 1873. február 9.), I. Ferenc császár és király negyedik feleségeként Ausztria császárnéja, valamint Magyarország és Csehország királynéja 1816. októberi házasságkötésétől férje 1835. márciusi haláláig. A Wittelsbach-ház birkenfeld–zweibrückeni ágából származott.

Születésekor apja, Miksa József herceg még nem viselt semmilyen uralkodói címet, ez csak később változott meg: 1799-ben pfalzi és bajor választófejedelem, 1806-ban pedig a Napóleon császár támogatásával létrejött Bajor Királyság első koronás fője lett – ezzel Sarolta Auguszta pozíciója is felértékelődött. 1808 júniusában összeházasították Frigyes württembergi király fiával, Vilmos koronaherceggel. Azonban 1814-ben kölcsönös ellenszenvre hivatkozva gyermektelen frigyüket felbontották. 1816. végén másodjára is megházasodott: I. Ferenc osztrák császár negyedik felesége lett. Kapcsolatuk, bár kölcsönös szeretetre épült, gyermektelen maradt.

A mélyen vallásos és kedves természetű Karolina Augusztát kedvelték a császári udvarban. Politikai befolyást nem gyakorolt, arra nem is törekedett, ugyanakkor nagy figyelmet fordított a jótékonykodásra: számos kórházat és szociális intézményt támogatott. Férje halálát követően az özvegy Karolina Auguszta visszavonultan élt Salzburgban és Bécsben. Élete végéig köztiszteletnek örvendett, ma is több intézmény, épület és emlékmű őrzi emlékét.