Ki vette feleségül Habsburg–Lotaringiai Mária Karolina Lujza főhercegnő-t?

Mária Karolina (Lujza Jozefa Johanna Antónia; Bécs, Ausztria, Német-római Birodalom, 1752. augusztus 13. – Bécs, Ausztria, 1814. szeptember 8.), Nápoly és Szicília királynéja volt 1768-as házasságkötésével IV. Ferdinánd nápolyi király (III. Ferdinándként szicíliai király) feleségeként. Az országok de facto uralkodója volt férje helyett: reformjaival a spanyol befolyást felszámolta, megerősítette a haditengerészetet Sir John Acton vezényletével, valamint visszavonta a szabadkőművesség tilalmát is. A felvilágosult abszolutizmus híveként kormányzott a francia forradalom kitöréséig, amikortól – tartva a forradalmi eszmék átterjedésétől – autokráciává tette a Nápolyi és Szicíliai Királyságokat.

Osztrák főhercegnőként született mint Mária Terézia uralkodónő és I. Ferenc német-római császár tizenharmadik gyermeke. Házasságára a spanyol–osztrák szövetség részeként került sor tizenötesztendős korában 1768-ban. Első fiának, Calabria hercegének születését követően került be a titkos tanácsba 1775-ben. Ezt egészen a napóleoni háborúkig, 1812-ig vezette, amikor is szicíliai tartózkodásuk alatt Lord William Bentinck száműzte őt, így visszatért hazájába, Ausztriába.

Mária Karolina Nápolyt a művészetek és tudományok egyik fellegvárává avanzsálta, mecénása volt Jakob Philipp Hackert és Angelika Kauffmann festőknek, valamint Gaetano Filangieri, Domenico Cirillo és Giuseppe Maria Galanti akadémikusoknak egyaránt. Huszonegy évig tartó házassága alatt összesen tizennyolc gyermeket szült, akiket édesanyjához, a császárnéhoz hasonlóan ő is politikailag előnyős házasságok megkötésére kötelezett. Gyermekei között van a későbbi Mária Terézia Karolina, az utolsó német-római császárné, valamint Mária Amália királyné, I. Lajos Fülöp francia király felesége is.

Mária Karolina volt Marie Antoinette legkedvesebb testvére, egyben Mária Terézia legtovább életben maradt gyermeke. Ő volt Nápoly és Szicília utolsó királynéja is, mivel a bécsi kongresszust követően – amin ő maga is felszólalt volna, ám betegsége okán végül idő előtt elhunyt 1814-ben – kikiáltották Két Szicília Királyságát. Nelson admirális szerint ő volt Mária Terézia egyetlen igazi leánya, aki anyjától örökölt politikai tehetségét sikeresen tudta kamatoztatni, míg Napóleon szerint Mária Karolina volt „Európa legveszélyesebb asszonya”.

Ferdinand I (Italian: Ferdinando I; 12 January 1751 – 4 January 1825) was King of the Two Sicilies from 1816 until his death. Before that he had been, since 1759, King of Naples as Ferdinand IV and King of Sicily as Ferdinand III. He was deposed twice from the throne of Naples: once by the revolutionary Parthenopean Republic for six months in 1799, and again by a French invasion in 1806, before being restored in 1815 at the end of the Napoleonic Wars.

Ferdinand was born in Naples as the third son of King Charles VII and Queen Maria Amalia. In August 1759, Charles succeeded his half-brother Ferdinand VI of Spain as King Charles III, but treaty provisions made him ineligible to hold all three crowns. On 6 October, he abdicated his Neapolitan and Sicilian titles in favour of his third son, Ferdinand, because his eldest son Philip had been excluded from succession due to intellectual disability and his second son Charles was heir-apparent to the Spanish throne. Ferdinand was the founder of the cadet House of Bourbon-Two Sicilies.